Mikor megöregszel

Mikor megöregszel, és szunnyadsz szürke tinccsel
A kandallónál ülve majd vedd elő könyvemet
Olvasgasd lassan, és idézd fel szép szemed
Drága ifjúságát, s hogy mit kezdtél e kinccsel.

Mennyien szerették mulandó bájaidat
Mennyien szerették, hány hamis, igaz barát
De zarándok lelked morajló szép szavát
És arcod bánat-árnyát egy szerette csak.

Míg ülsz a parázs mellett, csitítva szíved harcát
Szomorkásan mormold: hát elmúlt a szerelem
Elszállt, elillant túl a vad hegyeken
És csillagok fátyolába rejtette szép arcát.

Fordítás: Libor Zoltán
Fotó: Banczik Róbert

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s