H(i)ányok

Magamat. Magamtól. Kardélre. Hánytam.
Darabjaimból kirakhatsz egy torzót
A teljesség lustán lapít a hiányban
A bölcsővel ringatták velem a koporsót.

Csak annyi vigasztal, hogy lesz ez még rosszabb
Mikor majd nyál csorog a skótkockás plédre
Mindenem elromlik, amim elromolhat
Az ápolónő pépeset tesz elém ebédre.

Addig meg maradok egyhelyben a sárban
Torz tükörképemet nézem a pohárban
Melyből vidáman mérgező alkoholt kortyolok

Megy tovább az útján a gyarló földi praxis
A szeretet pedig, a folyton késő taxis
Utasát keresve vak ködben kódorog.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s