Ezernyi

Angyali álom vagy, hajadban hajnal dereng
Beborítasz lágyan, akár a puha bársony
Selyemként simulsz rám, szívem azon mereng
Hogy talán mégis egy ember van túl a ragyogáson
Egymás tükörképe vagyunk régtől fogva
Lényed álmaimban új otthonra talál
Így vagyunk egymásnak bús bilincses foglya
Ezernyi csókoknak mélységes mélye vár.

Fehér liliom vagy, friss tavaszi reggel
Az áldott napsugár bontja ki szirmodat
Én meg, lásd, csatakos hóember
Csak állok az esőben, tűrve a kínokat
Fagyott szívem csak rád vágyik egyedül
Lelkem tán fiatal, de testem ócska már
Múltam, jelenem tehozzád menekül
Ezernyi csókoknak mélységes mélye vár.

Az élet olykor, jól tudom, hazudni kényszerít
És meglehet, hogy néhanap csalni is muszáj
De végül az Igazság majd mindenre fényt derít
Tátongó lyuk szakad a Hazugság fátyolán
Fáradt szemem csillagként talán már nem ragyog
Halvány, fakó, derengő, ezüstös holdsugár
Lásd, kedvesem, nemsoká meghalok
Ezernyi csókoknak mélységes mélye vár.

Szerelem és gyűlölet egyaránt felhevít
Ha nincsenek, bennem megfagy már a lélek
Elkéstem, siratom szívem szép terveit
Elkéstem, elszálltak mellettem az évek
De te még mindig szép vagy, örökösen szép
Amerre te jársz, a tavasz is arra jár
Ha itt lennél, karcsú lábadhoz térdelnék
Ezernyi csókoknak mélységes mélye vár.

Bőrödre árnyékot fest a barna ősz
Szemeim meg valami furcsa csodát látnak
Világosságot, amelyben elidőz
Titka az életnek, titka a halálnak
A szerelem lehet ez, az ősi, nagy talány
Avítt rejtély, titok, fénybe zárt homály
Mámor ez, felismerés, és pont úgy, mint hajdanán
Ezernyi csókoknak mélységes mélye vár.

Részeg vagyok, megrészegít a bor
Lábam halálos, érzelmes táncra hív
Szerettem ezt a dalt régebben, amikor
Még szilajabb ritmusra vert bennem a szív
Fennhangon daloltam, a szövegét is tudtam
Most kezed helyett kezemben csak borospohár
Állok a parketten magamra hagyottan
Ezernyi csókoknak mélységes mélye vár.

Fehér liliom vagy, friss tavaszi reggel
Az áldott napsugár bontja ki szirmodat
Én meg, lásd, csatakos hóember
Csak állok az esőben, tűrve a kínokat
Fagyott szívem csak rád vágyik egyedül
Lelkem tán fiatal, de testem ócska már
Múltam, jelenem tehozzád menekül
Ezernyi csókoknak mélységes mélye vár.

Minden szó ellenem vall
Minden szóért kár
A szem nem lát, a fül nem hall
Ezernyi csókok mélye vár.

Leonard Cohen Thousand kisses deep című versét fordította: Libor Zoltán
Fotó: Banczik Róbert

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s