A legtöbb, ami az életről tudható

  • Papsz, annak a néninek vasvilla lógott a nyakában!
  • Vasvilla, vaskanál, vastányér, meghalok a, meghalok a vasgyárért!
  • Tudod, olyan, ami hangot ad ki, ha ráütsz vele az asztalra.
  • Az nem vasvilla akkor Fidó, hanem hangvilla.
  • Tényleg, de buta vagyok. Papsz, buta vagyok én?
  • Dehogy vagy, Fidó, csak még keveset tudsz.
  • Ezt mondta Karak is Vuknak, emlékszel?
  • Na látod, ezt is tudod.
  • És mikor fogok sokat tudni?
  • Azt nem tudom. Talán majd ha megöregszel. Mint Karak.
  • Én nem akarok megöregedni.
  • Nem csodálom, nem nagy buli. De azért még mindig jobb, mintha még ez sem sikerülne.
  • Megöregedni nehéz?
  • Igazából nem. Csak eleget kell élni hozzá.
  • Papsz, ugye te még nem vagy öreg?
  • Hát, nem vagyok már mai darab. De talán elkaristolok még egy ideig.
  • Az jó.
  • Miért?
  • Mert akkor még sokat játszhatunk és beszélgethetünk.
  • Látod, Fidó! Az is lehet, hogy ennél többet sohasem fogunk tudni. Lehet, hogy ez a legtöbb, ami az életről tudható.
  • Mi?
  • Hogy addig jó, amíg az ember tud játszani és beszélgetni. Addig talán nem is öregszik meg.

Szöveg: Libor Lelle és Libor Zoltán
Fotó: Libor Zoltán

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s