Fringe, ami van

Van Kecskeméten néhány varázsos nap, amikor a város megifjodik és kivirul. Megifjodik és kivirul, mert utcáit, tereit, színpadait, kávézóit és kocsmáit fiatal tehetségek, alkotók, művészek veszik birtokba. Fiatalok, akik teremtik a kultúrát, és akik mágikus mágnesként vonzzák magukhoz a többi fiatalokat és régebb óta fiatalokat, akik pedig jókedvvel fogyasztják a bőséggel mért kultúrát. Muzsika, tánc, költészet, színházi előadások, festmények, rajzok varázsolják el a várost és úri közönségét. A tehetség, a kreativitás úgy bújik ilyenkor elő, akár valami hatalmas, áttetsző szárnyú színes pillangó, amely sűrű, ritmikus szárnycsapásokkal indul neki, hogy körberepülje a várost. Ezekre a szárnyakra, mint holmi porlepte pergamenekre kincsek, mesék, mítoszok, történetek vannak írva, amelyeket eddig kulcsra zárt fiókok, garázsokban rögzített demófelvételek vagy padlások homályos zugaiban felállított festőállványok rejtettek. A meséket, mítoszokat, történeteket fiatalok írták szavakkal, hangjegyekkel, tánclépésekkel, festették álomszínű festékekkel, örökítették meg fényképekkel. És ezekben a történetekben, táncokban, festményekben, színielőadásokban a fiatalok alkotó ereje, energiája ölt testet. A hihetetlen könnyedség, amellyel ezek az ifjú alkotók eszményeik és vágyaik képére formálják a valóságot, vagy éppen a korukat megcáfoló élettapasztalat, amely lázadó, bölcs vagy ironikus művé alakulva engedi megismerni és megérteni önmagát.

A Fringe egyedülálló kincs, ami van. Kincs, amely megmutatja és nyilvánvalóvá teszi, hogy – minden ellenkező, gyakran a nosztalgia dölyfében gyökerező híreszteléssel ellentétben – most is vannak tehetséges, alkotó fiatalok, nem is kevesen. Vannak, akik elég bátrak és kíváncsiak ahhoz, hogy végigmenjenek egy folyosón, ami elvezeti őket önmaguk legmélyére, az addig ismeretlen földrészre. Ez a folyosó a művészet, az ismeretlen, fölfedezetlen földrész pedig a vágy és a képesség, hogy kifejezzék önmagukat, napvilágra segítsék a bennük rejlő érzéseket, gondolatokat saját magukról, az őket körülvevő világról. Ezek az érzések, gondolatok – hiszen fiatal lelkekből, elmékből származnak – gyakran provokatívak, meghökkentőek, elgondolkodtatóak. Tükrök, amelyekbe csak akkor érdemes belenézni, ha megvan bennünk az a nagyvonalúság, hogy nem a tükröt átkozzuk, ha a kép nem tetszik esetleg nekünk. Mert a tükör barátunk: talán karcol, de jobbá válni hajt.

A Fringe a tehetség ünnepe. A tehetségé, amely felelősség is egyben. Elrejteni, lepellel eltakarni a tükröt önzőség. A Fringe fiataljai nem önzőek. Fürdetnek minket a tehetségben, fürdetnek minket a kultúrában. Köszönet ezért nekik, és mindazoknak a felnőtt segítőknek, akik „fürdőmesterei” ezeknek a varázsos napoknak. Kultúrfürdőjüktől megifjodunk, kivirulunk mi magunk is.

Szöveg: Libor Zoltán
Fotó: Banczik Róbert

This slideshow requires JavaScript.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s