Kvízelítő

Régi típusú embernek lenni a mai világban garancia a kalandos életre. A magam fajta anakronisztikus ködlovagot még úgy nevelték, hogy az adott szó kötelez, az ígéretet be kell tartani. Azt is megtanultuk mi, ódivatú archaizmusok, hogy a barátaink kérésére – ha csak lehetséges – ne mondjunk nemet. Egy ilyen baráti kérésre vállaltam el tavaly ősszel a kecskeméti kocsmakvíz játékvezetői szerepét, de mentségemre legyen mondva, hogy nem tudtam, mit cselekszem.

Azóta tudom. 25 hétfőn keresztül minden este 8 órakor összegyűlt egy elkötelezett társaság a Művész Kávézóban, a kocsmakvíz szubkultúra kecskeméti élcsapata, mintegy 25-30 játékra éhes és sörre szomjas ember, hogy megküzdjön az aktuális forduló kérdéseivel. Meg persze egymással is, bár a „küzdelem” itt meglehetősen barátságos, amolyan régi idők focija hangulatú, hiszen a csapatok – amelyek ideális esetben 6 főből állnak, de ez lehet kevesebb, vagy akár több is –  ugyanannak a szenvedélynek a hódolói. Ez a szenvedély pedig a játék, amelyben senki sem ismer tréfát! A legfontosabb az, hogy a résztvevők feszegessék a saját határaikat, csapatban dolgozva, olykor heves és „vérre menő” belső vitákat követően, a demokrácia elvont eszméjét a hétköznapi döntéshozatal aprópénzére váltva minél több helyes választ tudjanak adni a változatos témájú kérdésekre. A kérdések szerencsés módon és abszolút tudatos háttérmunka eredményeként oly módon vannak összeállítva, hogy ne legyen elegendő „csupán” az akadémikus műveltség, a széles körű kulturális, művészeti, történelmi vagy természettudományos ismeretek tára, hanem szükség van a kvázi bulvárban való jártasságra (sorozatok, rajzfilmek, könnyűzene, celebek), a sportismeretekre, a digitális kultúrához vagy éppen a divat, a film világához kötődő tudásra is. A csapatokban ennek megfelelően helye van a tudós, nagy műveltségű szellemóriásoknak éppen úgy, mint a friss tudást apportáló fiataloknak, a sportőrülteknek vagy a bulvárban járatosabbaknak is. A kocsmakvíz tehát mindenkié, aki szereti a játékot, a csapatmunkát, a kötetlen jókedvet és a kockázatvállalást, függetlenül kortól, nemtől, iskolázottságtól vagy érdeklődési körtől.

Mivel azonban homo ludens-ekről van szó, akikben nem kevés hiúság, büszkeség, és olykor a fanatizmus határait súroló versenyszellem is van, a kecskeméti kocsmakvíz nem önálló, elszigetelt baráti hobbiesemény, hanem egy nemzetközi franchise, a QuizNight egyik helyszíneként a csapatok résztvevői egy nagy bajnokságnak is, több száz másik csapattal együtt. Hétfő esténként Kecskeméten kívül számos magyar és Kárpát-medencei város kocsmáiban, klubjaiban, tavernáiban egyidejűleg zajlanak az adott forduló eseményei, amelyre a kérdéssort a QuizNight sokat próbált és nagy műveltségű munkatársai állítják össze. A fordulók után az eredmények felkerülnek a Quiznight.hu internetes oldalra, ahol végig követhető a bajnokság állása, az egyes helyszínek és csapatok eredményei. A 25. fordulót követően pedig a legjobb 150 csapat egy nagy döntőn, grand finale-n mérheti össze erejét. Az idén május 21-én Budapesten, a Tüskecsarnokban fog erre sor kerülni. Nagy örömömre legalább 3 kecskeméti csapat részvételével.

A kocsmakvíz olyan, mint a foci, csak persze a játékosok átlagos intelligenciája között szignifikáns a differencia. De van, amiben még sincs különbség. Amint a focipályán, a meccs közben fény derül a játékosok jellemére, rejtett személyiségjegyeire, ugyanígy történik ez kvíz közben is. Mivel itt én vagyok a bíró, a pálya szükséges rossz tartozéka, van szerencsém megfigyelni az egyes klasszikus játékos típusokat. Itt is vannak hangadók, vannak zongoracipelők, vannak öntörvényű zsenik, vannak rizikóvállalók, vannak sikerorientáltak, vannak kudarckerülők, vannak eredményközpontúak, vannak hedonisták, akik a játékot önmagáért élvezik és vannak, akiknek a kvíz már életforma.

Ami viszont nincs: bunda, fogadási csalás, nézőtéri rendbontás, alattomosság vagy óriási öntudat teljesítmény nélkül.

Most őszig bajnoki szünet van. Akad, aki edzőtáborba vonul, más aktív pihenéssel készül. Lehet, hogy lesznek új igazolások, új csapatok is. A pálya mindenki előtt nyitva áll!

Szöveg: Libor Zoltán

Kép: Banczik Róbert

kvíz

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s