Rövid mese az autizmus eredetéről

A kurta farkú malacon túl volt az óperenciás tenger. Ebben a tengerben kagylóba zárt szirének éltek, akik régebben a szeretetről énekeltek egy egyszemű tengeri csillagnak. Aztán arra járt egy csillagszemű kisfiú, aki kezeibe vette a kagylókat, és megette őket. Azóta van autizmus. Ez a kisfiú lett az első nappali álmodozó, akibe, mint valami kagylóba, be lettek zárva a tengeri csillagnak énekelt csodálatos sziréndalok. Most már csak ő és a hozzá hasonló társai hallják ezeket az énekeket. Meg azok, akik képesek figyelmesen hallgatni a csendet, és meglátni a fiú csillagszemének fényénél a dolgok igazi rendjét, egy másnemű, háborítatlan létezés tiszta üzenetét.

Szöveg: Libor Zoltán

autism-2

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s