A varázsvilág

A varázsvilág lakói a koboldok. Apró, huncut, zöld manók, akiknek zsebei sok titkos csodát rejtenek. Mindegyiknek a zsebében van egy színes üveggolyó, egy lapos, csiszolt kavics és egy színtelen, láthatatlan spárga.

A színes üveggolyó nem csupán labdázásra vagy métázásra jó. A koboldok a jövőt is meg tudják mondani belőle. Csak belekukkantanak, megpörgetik keletről nyugat felé háromszor, elmondják a titkos varázsigét, és már tudják is, mi fog történni a városban a következő három napban. A lapos, csiszolt kavicsot főleg arra használják, hogy tavak, folyók partján kacsázzanak vele. Ilyenkor barátaik, az aranyhalak hozzák nekik vissza a bedobált kavicsot, akár az emberek kutyusai az eldobott labdákat. Előfordul, hogy a kavicsokkal a házfalakra rajzolnak furcsa jeleket, amelyeket csak a koboldok, és a kiválasztott gyerekek értenek. De ha elmormolják a lapos kavicsokra vonatkozó varázsszavakat, akkor a koboldok képesek kitörölni velük a gyerekek fejéből a rossz álmokat vagy emlékeket is. A láthatatlan spárga segítségével pedig föl tudnak mászni az ablakokba, be tudnak kukucskálni a kulcslyukakon, hogy kilessék a gyerekek titkos kívánságait, amelyeket – ha éppen jó kedvük van – teljesítenek is.

A varázsvilágban laknak a tündérek is. Törékeny, karcsú pillangókhoz hasonlítanak. Papírvékony, áttetsző, hártyás szárnyaikra gyakran ráragad az aranyszínű virágpor. Ilyenkor le kell szállniuk vagy egy faágra, vagy egy virágsziromra, hogy lerázzák róluk és továbbrepülhessenek. A legügyesebb tündérek képesek úgy lerázni szárnyaikról a virágport, hogy a fűre, a járdára, vagy akár a homokra gyönyörű képeket rajzolnak vele, amelyeket azonban csak azok a gyerekek vehetnek észre, akik semmi rosszat nem csináltak aznap. Más tündérek szárnyacskáira a felkelő napocska ír hajnalban üzenetet, amelyet éjjel a szentjánosbogarak lámpásainak fényénél olvasnak el a csillagok és a rézszínű hold. Aztán csillagporral írják rá a tündérszárnyakra a választ.

A koboldok által a házfalakra írt üzeneteket, vagy a tündérek szárnyairól a földre hulló virágpor rajzolta képeket csak azok a gyerekek képesek észrevenni, akik különlegesek. Mint például az autisták, akik nappali álmodókként maguk is ennek a varázsvilágnak a lakói.

Szöveg: Libor Zoltán

alvó

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s