Resti

 

A városban nem érződik semmi. A késő tavaszi péntek este lustán terül szét a főtéren, ahol a kávéházak kerthelyiségeiben ülő emberek a munkahét utáni jól megérdemelt söreiket kortyolják. Mások kutyát sétáltatnak, gyereket fürdetnek vagy éppen frissen elkészült mirelit pizzájukat ropogtatják a tévé előtt, kedvenc bulvárjukat bámulva. A Katona József szívmeghasadására emlékeztető kövön a városháza előtt két galamb ül csendes szerelemben, Kossuth továbbra is extázisban magyaráz, a szuronyos katona pedig unottan hallgatja lábainál.

A városban nem érződik semmi. Pedig az egykori Iparosház udvarán, a színes cirkuszsátor ponyvájának árnyékában fiatal muzsikusok hangolnak. Koboz, ukulele, cselló, gitárok, szintetizátor ,szaxofon és különleges zajkeltő eszközök varázslatos hangjára pedig sorra jelennek meg a magyar költészet legnagyobb alakjai. És mintegy varázsütésre ha a városban nem is, de az Iparosház udvarán érződni kezd valami. Mintha egy áttetsző szárnyú pillangó repülne át a színes ponyva alatt, amelynek szárnyaira aranyporral vannak írva a mágikus mondatok.

Ezek a mondatok megidézik a messze Oroszországban új, kalandos életet élő Petőfit. Zsong, ringat és dajkál a húr, Petőfit zeng a Bajkál-Amúr. Babits olasz bort kortyolva versel. Ady új vizeken járva érkezik a lángba borult Budapestre, hogy a tűz fényénél verset olvasson. József Attila elveszett pipáját és bicskáját keresi, de mivel nem találja, egy dinnyehéjat bámul a mélán hömpölygő Dunán. Weöres égboltkalapjában, fogai között fűszálat rágcsálva kószál, és Faludyt keresi, aki Villonnal abszintozik valahol a Szajna partján. Baksa Soós, Cseh és Bereményi Párizsban összehajol, hogy egy utolsó tangó után közülük kettő visszatáncoljon a golyónyomoktól tarkított falú, örökös, párás őszt sugalló magyar ugarra.

A díszes társaságot Resti Kornél hívta ide Kecskemétre. Restit magát nem látta senki, csak egy Kris Kristofferson-ra feltűnően hasonlító dalnok-médiumon keresztül nyilatkozik meg. Mégis itt van a cirkuszsátor alatt a mélyen tisztelt publikum között, barátaival együtt, hogy beszéljenek nekünk nem csak a valódiról, de az igazról. Aztán az este végén megtudjuk, hogy Resti veszi kalapját, kezébe ragadja utazókofferét, hogy meg se álljon a városig, amely Adynak Bakony, Batsányi meg vigyázó szemét két évszázada oda veti. Resti abszintet lép, de Kris Kristofferson szavai szerint visszatér, hazaszökik majd akkor, amikor rút monoton, bús konokon fog talpunk alatt fújni a szél.

Kivárjuk. Mert az élmény, amit a Resti Kornél nyújt, egyedülálló és varázslatos. A városban most érződik valami. A hiány csendje, amit a Frankhonba távozó Resti hagyott maga után. De ebben a csendben már ott lapul az ígéret. Hogy visszatér, és barátaival megint meglátogat bennünket is. Így legyen!

Szöveg: Libor Zoltán

Kép: Ferencz Klaudia

Resti

 

 

 

 

 

 

 

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s