Muzéj

Van Kecskemétnek egy éjjele minden év júniusában, amely soha nem érhet véget. Egy éjjel, amikor a város apraja-nagyja megindul, hogy gyalog, kerékpáron vagy veterán autóbuszokon járja, zarándokolja végig a kultúra, a művészet azon helyi szentélyeit, amelyekről egyébként az év többi napján mintha kevésbé óhajtana tudomást venni. Zarándoklat ez, szent ritmikával visszatérő kultikus csoportos élmény, amelyet a lokálpatriotizmus, a kultúra szeretete, a közösség iránti igény és a Szent Iván-éj környékének mágikus zamata éltet.

A Múzeumok Éjszakája ez, természetesen. Mindig lenyűgöző a hömpölygő emberáradat, amely fenségesen, pogány jókedvvel vándorol városszerte, hogy kóstolót vegyen a kultúra ínyenckonyháinak aznap éjjeli kínálatából. A múzeumok, gyűjtemények, kiállító- és kulturális terek, tudományos és művészeti intézmények helyi mesterszakácsai pedig mindig változatos, minden igényt kielégítő étlapot állítanak össze a kultúrgourmandok számára. Finoman fűszerezett, pikáns falatok ezek, amelyek megállják a helyüket akkor is, ha nemzetközi összevetésben tekintünk rájuk.

Régi meggyőződésem, hogy Kecskemét számára ez, a kultúra lehet az igazi kitörési pont. Van egy enigmatikus kifejezés, amelyet gyakran és visszatérően ismételgetnek olyanok, akik elvileg felelősei a város jövőjének. Ez az ismétlésekben kissé megkopott fényű kifejezés a városmarketing. Kecskemétnek nincsenek hegyei. Kecskemétnek nincs folyója. Kecskemétnek nincs tava. Van viszont egyedülálló kulturális kínálata. Vannak olyan kulturális hagyományai, műhelyei, amelyek nemzetközi hírűek. Kecskemét Kodály városa. Katona városa. A szecesszió városa. Az animáció városa. A kerámiáé, a zománcművészeté, a képzőművészeté, a bábszínházé és az irodalomé is. A tanyasi életformáé, az Alföldé. Kincsek ezek, amelyek arra várnak, hogy elkápráztassuk velük az ide látogatókat, az itt élőket. Kincsek, amelyeket okosan, ízléssel és kiérlelt koncepcióval kellene egységbe rendezni, mert képesek arra, hogy vonzóvá, ismertté és látogatottá tegyék a várost.

Ráadásul Kecskeméten innovatív, underground kulturális közösségek, terek is léteznek, amelyek tovább színesíthetik a palettát. A diákszínjátszók, a gasztroszínház, a slam poetry közösség, vagy olyan, formabontó közösségi kulturális terek, mint a Valentino Kávéház vagy a Medina Adománybolt romkocsmai udvara mind lehetőséget nyújtanak a fiatal helyi alkotók kibontakozására, élő, helyi közösségteremtő kulturális színterek megjelenésére.

Ha az ember részt vesz a Múzeumok Éjszakáján, úgy jár, mint a férj, aki többéves házasság után rácsodálkozik a haját másként viselő, rég elfeledett ruhába öltözött felesége szépségére, vonzó kellemére. Újra szerelmessé válik, és büszke elragadtatottságában ifjúi hévvel szeretné megmutatni asszonyát, hogy mások is osztozzanak vele rajongásában. Mert Kecskemét egy rejtett szépségű gyönyörű asszony, aki könnyen és egy életre képes rabul ejteni mindazokat, akiknek alkalmuk nyílik rácsodálkozni bájaira.

Nagy köszönet illeti a Múzeumok Éjszakája szervezőit, mindenek előtt a Bozsó Gyűjteményt, valamint az összes részt vevő helyszínt, hogy módot ad arra, hogy ismét szerelembe essünk városunkkal.

Libor Zoltán

muzéj

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s